Szulyó vára (Súľovský hrad) egy népszerű turisztikai célpont. A Vágmenti régió legnehezebben megközelíthető váraként tartják számon. Romjai 660 méter tengerszint feletti magasságban fekszenek. A sziklás környezetbe beépített, igényes építmény egy nagyon értékes és érdekes műszaki-építészeti műemlék. Elhelyezkedésénél fogva a várat sasfészeknek, építési módja miatt pedig fecskefészeknek is nevezték. Az, hogy mikor kezdték meg a vár építését, nem ismert. Az első írásos emlék a várról 1470-ből származik, amikor az épület már kisebb terjedelemben létezett, és amikor Mátyás király megengedte Szulyói Illésnek, hogy ezt a kis várat vagy erődítményt megerősítse és vár módjára falakkal, tornyokkal, bástyákkal és árkokkal bővítse. A 16. században a Vágmente régióban a Besztercei várban élő Podmaniczky család tagjai erősítették hatalmi befolyásukat.
A Szulyói vár iránt is érdeklődtek, ezért nem értettek egyet I. Habsburg Ferdinánd király azon döntésével, hogy azt Szerémi Sebestyénnek adományozza. Tiltakozásul Podmaniczky Rafael 1550. december 29-én, a birtok ünnepélyes átadásán, amelyen meghívott nemesek, szomszédok és más rangos vendégek is részt vettek, három helyen felgyújtatta a várat. A vár két részből állt – a felső és az alsó várból, amelyeket egy sziklába vájt alagút kötött össze. A felső várban egy 3 méter mély víztartály, megfigyelőtorony, reprezentációs és lakóhelyiségek is voltak. Ezek mellett a várban volt még egy konyha, pékség, dolgozószoba, gabona- és lisztraktár, fegyvertár, lovarda, kincstár a családi archívummal és pincék. Az eredeti megközelítési út nem azonos a jelenlegi várbejárattal, az a déli oldalról vezetett a várba. Bél Mátyás művében a Trencséni vármegyéről azt írja, hogy Szulyó várának bejárati kapuja egy sziklaszirtbe volt vésve, és magas, fából készült felvonóhíddal lehetett bejutni rajta, amely önmagában nem volt olyan magas, mint az alatta tátongó mélység. 1759-ben a vár tulajdonosai már nem a várban, hanem az alatta kiépített kastélyokban laktak. 1763-ban a várat jelentősen megrongálta a pusztító erősségű komáromi
földrengés, majd 1858-ban a zsolnai földrengés is. 1780-ban felhagytak a vár őrzésével, és azóta évszázadokon át elhagyatottan áll és folyamatosan romlik az állapota. Az eredeti építményből már csak néhány szétesett fal és a sziklába vájt alapok maradtak meg. Bél Mátyás sajnos már a 18. század közepén romnak titulálta a várat, Alexander Lombardini pedig a 19. század második felében megállapította, hogy a vár maradványai a faluból szabad szemmel alig vehetők ki. Szulyó várát 1963-ban nemzeti kulturális műemlékké nyilvánították.